Hete

Magammal viszem az egészet. Nem találtam se gyógyszert se feledtetőt, semmit amitől jobb lenne.

Kész a másik blogom, WordPressen, jobb mint ez, ez is valahogy én vagyok de attól nem akadnak ki az emberek. Ezt innentől már teljes mértékben magamnak írom, az lesz a community blog, ez meg a personality. Asszem kicsit túl is tárgyaltam, de erről vagyok híres.

Tele a fejem mindennel, jó lesz most pár napra kimenni, végiggondolni pár dolgot és hazajönni. Néha úgy érzem sokkal jobb lenne tökegyedül lenni, néha meg hogy kell valaki. Hihetetlenül szar, de igazából a körülményektől függ az egész.

Van pár dolog ami nem old meg semmit, sőt, még rátesz egy lapáttal, mégis megcsináljuk. Tényleg vannak, nem akarok példálóózni, de megvolt az első ilyen és... nem akarom tovább csinálni. Elégvolt. Nem fogok olyan emberek miatt mást csinálni akiknek nem jelentek többet egy csontokból és húsból álló dolognál, aki csak úgy van, megszoktad hogy van és nem akarod elengedni. Ne fogjatok le, mindig lefogtok... A szezonnak lassan újra vége és már azt sem várom. Érzéketlen lettem, majdnem mindenre. Amit hittem az egy délibáb volt, ami van az meg kiábrándító.

Hagyd a többit, csak magadat hozd. Elmegyünk innen, messze, most.