Ugyanaz a kör még mindig. Napról napra csak az állandóság. De lehet végülis sokszög is, mert nem egy állapoton megyek végig, hanem hol jól, hol rosszul sétálok egy vonalon, lehet akár élet is, de sokkal inkább csak egy vonal. Ott, a lapon előtted.

Mellettem lehet még pár tintanyom, mondjuk szövegek vagy csak firkák, amik a szívedben ott vannak. Te csináltad, a tiéd. De ez neked csak egy vicc, vagy valami elrontott próbálkozás arra hogy jobb legyen. De te fel sem fogod igazán, mennyire fontos lenne, pont most. Pont most. Tudnod kéne miről beszélek, de annyira nem zavar hogy hogyan ártasz magadnak hogy nem is szólok, mert azért mégis csak te vagy az, akiér mondjuk jó lenne akár szenvedni is. Dehát most valahogy úgy állunk mint két fa. Egymás mellett, függetlenül. A vihar is csak a leveled fújja rám, biztos azok miatt van ez az egész. De azért nem zavar, tényleg. Csak egyre jobban kívánom.

Büdös is, meg undorító, mégis egy kincs. Drága kincs, és meg kéne szabadulni tőle, azaz végülis meg is szabadul tőle az ember, csak utána újra megszerzi. Vele megy tovább, társává válik és támogatja, bármi is legyen. Persze csak ha fizet. Azt meg nem is mindig tud az ember, meg nem is akar néha. De azért a szükség nagy úr, a magány meg fájdalmat szül, mint kismacska az odújában a pince mellett. Csak néhány kölyök ott meghal. Nem gáz, itt is.

Villámokat fogok lőni és faoszlopokkal segítem a társaim, már ha lesznek, addig amíg nem jönnek addig meg marad a repeszvihar. Sapkám a fejemen, induljunk. Én már nem cselezek ki több problémát. Elé állok, aztán megbukok legrosszabb esetben. Küzdeni azt nem fogok, majd küzdök ha jónak látom, és fogok is, ha lesz miért. Majd úgyis meglesz, ha nem keresem. Addig meg marad a túlélés.

Igenis vannak céljaim, tudom mit akarok. Van egy listám. A teljesíhető vágyaimról. De egyikmásikhoz idő kell, és pénz. És majd ha azokat teljesítettem, mert tényleg meg lehet csinálni mindet, akkor elkezdek valami felsőbbrendű célt keresni, és azért fogok küzdeni. Küzdeni fogok, esküszöm, csak segíts már! Nem beteg vagyok, hanem tehetetlen. Igen, az vagyok, nem tudok semmit se csinálni hogy közelebb jussak a célomhoz. Tényleg akarok egy jobb jövőt, és áááá. Idegesít. Nem akarok itt ülni, nagyon nem.

Érthető rész nem lesz, ne is várjátok. Szégyellem az egészet, azt, hogy ide kell írjak mindent, de jó dolog végülis olyan szinte megoldhatatlan feladványokat feladni, mintpéldául hogy 'fejts meg engem.', és bár tudom, hogy senkit nem érdeklek annyira, hogy nekiálljon, vagy ha igen akkor meg mégjobban szégyellem hogy az ilyen emberek eddig olyanok voltak, akik egyáltalán nem érdekeltek. Akarok pár embert, akiket érdeklek. Van is egy-két olyan akire ha lehetne rámutatnék, hogy azt akarom, hogy TÉGED érdekeljelek. De aki jön, az magától jön, és engem meg ő nem érdekel és annyira kellemetlen... De ha ide leírnám hogy mittudomén az a vágyam hogy 'fdsélk' akkor az annyira egyszerű lenne és valahogy szépen lassan akarom kitárni a lelkem, úgy, hogy ne értse mindenki csak az akit érdekel de közben mégis valahogy meg akarom mutatni, ki vagyok, hogy mit tudok meg úgy egyáltalán.

Változni fog, még van kb 5hónap a változás megindulására. 2009. 06. 06. ez a határ. ha nem lesz változás, kész, feladom.

puszi.