Na, megy ez. Alakulnak a dolgok ám rendesen, mondanom se kell, hogy nem úgy, ahogy elképzeltem. Kellemeset csalódtam mindenben, és "beállt a boldogság". Van ritmus és vannak emberek akikkel ezt együtt érezhetem. Elképesztő, csomó új arc napok alatt, és még a régiek is valahogy közelebb kerültek. El-ké-pesz-tő.

Aztán te meg várhatsz, nem kellesz már senkinek. Se nekem, se a többieknek. Ez volt az utolsó, hogy a lepkéket említettem. Köszi, elég volt.

Energia és kisugárzás, ez az ami kell, meg az, hogy ne gondolkozz. Akkor jó, ha nem fáj. Az egész akvárium csodálatos, ha kijössz a kagylóból. Ez így van, még akkor is, ha ezt páran nem fogadják el. És tudom, hogy ez is csak pillanatnyi, és könnyen lehet, hogy pár hónap, és ugyanott leszek majd ahonnan elindultam, de tapasztalatokat nyerek, és 17évesen már lehet majd egy jófej, gyönyörű 15éves barátnőm. Remélem olvasod. :D

Lehullottak a barackok már rég arról a fáról, az egyetlenről a kertben, és minden egyes a földön szétterülő gyümölcsből egy új fa lesz. Lehullottak a cseppek már rég arról a szépségről, az egyetlenről a teremben, és minden egyes a földön elterülő cseppből egy újabb lesz.Elért az élet egyetlen karja, megérintett, elengedett, és hagyja hogy felfogjam. Eltört a tél egyetlen szarva, megtérített, eleresztett, és hagyta hogy feloldjam. És igen, feloldottam a lelkemet egy ezüst tálban, ami megtisztított mindentől. Képes volt mondjuk kiiktatni belőlem a "jókat írás" képességét, de valamit valamiért. Ha majd megint olyanokat írok, mint régen, onnan fogom tudni hogy valami por van a gépezetben.

Onnan fogod tudni hogy jól vagy, ha nem találsz senkit akinek a helyébe' lennél.

És bármibe kerül, vagy akármi fáj, tudod, hogy élni lehet is, nem csak muszáj.

csók.