Hete

Keresem pedig, de senki nem olyan, senki nem tud úgy, mint régen. Megváltoztam, sikerült megint megváltozni. Érzem magamon, viszont azt meg tudom és az eddig is így volt és így is lesz, hogy nem fogom magam megjátszani. Ez lehet a legstabilabb tulajdonságom. Jöjjön már valami madárféle aki képes arra, amire a többiek nem. Vagy mutasd, hogy te is tudod. Nekem az is jó. Nekem annyi minden jó lenne, annyi, hogy el se tudjátok képzelni. És senki nem mondhatja, hogy nem keresem. Igenis keresem.

Legyen barna vagy fekete, ne sárga könyörgöm. Sőt. Legyen vörös. Mármint most nem a nóta miatt mondom... én tudom miért. Legyen olyan mint én, olyan...én. Az, hogy az ellentétek vonzzák egymást, egy téves állítás, azaz inkább nem minden esetben helytálló. Nekem pl még nem jött be.

Elkeserítő, ami itt megy. Azt sem tudom, mit kergetek, hogy egyáltalán van-e ilyen. Annyira érzem, hogy van, hogy el sem gondolkozok azon, hogy mi van, ha nincs. Mi lenne akkor, ha most valaki azt mondaná, hogy ilyen nincs. Kinevetném asszem. Kell lennie, enélkül tényleg semmi értelme az egésznek. Nekem legalábbis nincs. Tudom mit akarok, és kell valaki, akivel ezt tényleg be tudom teljesíteni. Aki mellettem van végig, és megmondja ha nem jó, amit csinálok, de azért mégis szorít nekem hogy sikerüljön. Fogja a kezem asszem. És akkor nem érezném magam ilyen egyedül. Ha így folytatom, úgysem vár rám semmi.

Ugyanott vagyok, ahonnan elindultam. Tudtam, hogy ez lesz. Most több van, mint volt, mindenféleképpen. Még jobban kitisztult a cél. Cél? Nem, igazából ez nem is cél. Inkább egy álom.