Most kéne jönnie valami fecskének aki elrepülne velem innen messze, egy olyan világba ahol a narancsok között megvillan a lemenő nap és dobszóra táncol a tömeg... Valahova, ahol nevetve sikít a csillag az égen amiben én fekszem a lámpással a kezemben... Gyűlölöm a helyet ahova köt minden, bármilyen jól is hangzik a neve. Egy belülről rohadó alma, és csak sok-sok almával lehet ezen javítani, meg talán almaborral és szerelemmel. Váljunk el szép csendben, mint két jó barát aztán nem áltatom többet magát.
Pislog a csillag a távolban, de ezúttal nem nekem. Nem kacsint az ég se már, hiába várom lelkesen. Van, ki szebben énekel, és van ki jobban él, de engem már nem érdekel, csak az ki mennyit ér. Nem baj ha sok ház van, ahova be lehet térni egy éjjelen, de túlzásba nem viszem, nem sok lányt érdeklek. El kell döntsem merre lépek, jobbra-balra vagy így tovább, tenyeremen hordom minden képét és büszkén várom a változást. "Több rímet ide nem vágok, boldog újévet kívánok^^".
puszcsi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.