Na és akkor most kéne egy idegen aki mégsem az, egy kétarcú lény aki igazat mond de nekem valót. Olyat, amitől lesz egy pozitív gondolkodásom és eltűnik a fájdalom. Egy tökéletes lidocain-kapszulát akarok, kockázatok és mellékhatások nélkül. Ja és fontos, hogy vagy inni vagy enni kelljen, mert a kúpok nagyon kellemetlenek. Kellemetlen megváltozni. Kéne venni egy nagy levegőt, de csak negyven másodpercig bírom. Jó, többig is talán, de mi van ha nem tudok lenn maradni?. Akkor S Z O P Á S van. Csupa naggyal, igen! Háború van barátom, el kell fogadni. És küzdeni kell meg bízni abban, hogy sikerülni fog. Az meg, hogy a remény hal meg utoljára, az faszság. Viszont az, hogy ami nem ől meg, az erősebbé tesz, az tényleg igaz. És kellene egy közellenség, akit mindketten utálunk, és ellene küzdhetnénk erőinket egyesítve, 'oszt talán feltűnne hogy mennyire jó. Nem igaz hogy senki nem veszi észre... Nyalom a sót a semmiért.
Elég volt. csók
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.