Na hát megint rövd post mert egyáltalán semmi erőm nincs hozzá, csak kedvem... Az az igazság hogy nincs meg a motiváció hogy írjam ezt az egészet, és ötletem sincs már annyi mint az elején... Nagyot villant aztán már csak pislákol az a fény ami ott belül hajt, és kéne egy elem.

Egyre több ilyen közösségi szarra regisztrálok, értelmetlenül, mert senki nem jön utánam magától... És kezdem unni a világot. Valahogy én olyan vagyok, hogy mindig kell valaki, mert iszonyú nagy igényem van a társaságra. Igazából tökmindegy kivel vagyok, csak legyen ott valaki. Utálok magányos lenni, és ha nincs velem senki akkor magamba fordulok és utálom magam, meg elkezdek gondolkozni minden szaron és azzal felidegesítem magam, és gondolom teljesen más vagyok olyankor. Igazából ezt senki nem tudja megmondani, mert ugye nincs ott velem senki. Jó ez kicsit bonyolultra sikerült, de én értem és ez a lényeg.

Különben meg ha én értem akkor bárki érti. Nem érzem magam különlegesnek. Régebben még kitűntem a tömegből, és sok mindenben jobb voltam mint mások, de mostanra már csak az erős átlagba tartozom. Tulajdonképpen nincs semmi, amiben kimagaslót nyújtanék, vagy híres lennék, vagy ügyes, tehetséges stb. Csak normális vagyok. Vagy még az se... és ez így unalmas. Hiába tudok logikusan gondolkodni, az szart se ér most, mikor szóról szóra kell bemagolnom nagyjából mindent. Mert most épp nem tudok semmi olyat mondani amit megérteni kell. Csak tanulni tanulni tanulni. Kívülről. Szabad időm pedig nincs. Olyanszinten nincs, hogy oké vannak a hétvégék, de pl. ma van kb 2 órám amin nincs konkrét programom. És most (22:07) nagyonálmos vagyok, pedig sokkal később szoktam lefeküdni, ráadásul első óránk sem volt, bár felkeltettek szóval nem sokat számít...

Gitározni akarok, tanárnál, aki megtanít és otthon fogok quimby és kispál meg kooks számokat tanulni, és annyira boldog leszek ha megtanulok egyet hogy az hihetetlen... Aztánmeg mostantól az edzés úgylesz hogy ha nyelv van akkor nem megyek be... végre lesz szabadidőm, és heti 1-2-3 edzés így is befér, szóval annyira eltunyulni se fogok.

 Még egy ilyet bekúrok ide:

Ennyivolt a móka mára pontpontpont.

napuszi.