Most kéne jönnie valami fecskének aki elrepülne velem innen messze, egy olyan világba ahol a narancsok között megvillan a lemenő nap és dobszóra táncol a tömeg... Valahova, ahol nevetve sikít a csillag az égen amiben én fekszem a lámpással a kezemben... Gyűlölöm a helyet ahova köt minden, bármilyen jól is hangzik a neve. Egy belülről rohadó alma, és csak sok-sok almával lehet ezen javítani, meg talán almaborral és szerelemmel. Váljunk el szép csendben, mint két jó barát aztán nem áltatom többet magát.

Pislog a csillag a távolban, de ezúttal nem nekem. Nem kacsint az ég se már, hiába várom lelkesen. Van, ki szebben énekel, és van ki jobban él, de engem már nem érdekel, csak az ki mennyit ér. Nem baj ha sok ház van, ahova be lehet térni egy éjjelen, de túlzásba nem viszem, nem sok lányt érdeklek. El kell döntsem merre lépek, jobbra-balra vagy így tovább, tenyeremen hordom minden képét és büszkén várom a változást. "Több rímet ide nem vágok, boldog újévet kívánok^^".

puszcsi

Csak azon tűnődik, hogy mit keres itt, mikor már délután van és itt még sosem volt nélküle. Míg telefonál, a szeme remeg és kutatja a fényt, keresi azt, akit vár, de ő még nincs sehol. Szépen lassan jön, még a buszon ül.

Még két lámpa van a megállóig, az még 1 szám. Melyik legyen? Háát.. végülis annyira mindegy, eddig is bőven volt ideje zenét hallgatni, mert direkt megvárta hogy elmenjen az a busz ami neki kell, és gondolta kicsit "megvárakoztatja", hadd legyen ideje kitalálni valami programot, ha már annyira találkozni akart vele.

Majd megőrül, fel-alá járkál, a körmét rágja és a haját dobálja. Hol lehet már? Már itt áll... úristen... 16 perce és még sehol a srác. Pedig azt mondta neki, hogy szereti. Ha viszont szeretné akkor már rég itt lenne. Pedig már fél van. Itt kéne lennie.

Megigazítja a kesztyűjét és benyom egy arctic monkeyst, azt már úgyis régen hallgatta. Nézi a fákat, meg a többi lányt ahogy mennek át az első zöldön. Egész jól néznek ki. Csak reméli, hogy legalább Ő is így néz ki.

Leül. A fejét fogja, a kavicsokat nézi. Nem szeret. Nem szeret, 2 perce itt kéne lennie. Semmiképp sem szeret...... dehogyis. Biztosan késik a busz. Itt lesz, és mikor meglátja, mosolyogni fog és olyan aranyos lesz mint mindig. És odamegy majd hozzá és megcsókolja, biztosan így lesz.

Tegnap este milyen kiállhatatlan volt. Nem is hagyott békén. Ha két percig nem írtam neki már egyből csaltam. Áh, nem is tudom miért találkozom vele. Nem is érdemli meg, végülis csak egy lány, akit nem is ismerek. Olyan mint eddig az összes. De nem... nem olyan. Van benne valami különleges.... dehát mindenkiben van valami különleges, nem?!

Olyan beképzelt és kibírhatatlan... ha akar magának valakit, akkor miért nem küzd érte? Csak várja a sült galambot, aki most én vagyok, hogy a szájába repüljön. Hát nem.

Feláll, megnyomja a gombot és visszaül. Még 1 piros, és itt is van a megálló. Már biztosan vár. Szégyellem magam, lekéstem egy buszt és megvárakoztattam... pedig biztosan előbb is jött miattam. Aaaa olyan bunkó vagyok. És még csak nem is nézek ki jól. Eljöttem egy ilyen szakadt szarban, ez volt legfelül a szekrényben... Szegény lány valamivel ki kell engesztelnem.

Olyan hülye vagyok... Itt van. Itt van. Itt van. Leszáll a buszról. Elindult. Most milesz?!

Itt van. Olyan gyönyörű, mint a képeken. Nem is. Sokkal szebb.

Mit mondjak neki? Küldjem el? Öleljem meg?

Mit mondjak neki? Egyszerűen elvarázsol...

Szia.

Szia.:)

Hátháthát szünet van. Nagy. szünet. És karácsony is. És Quimby is lassan. Lassande biztosan. (:

Mindig van egy kis üzenet ebben a tengerben és azt kéne megtalálni, csakhát legtöbbször nem megy, azértsem mert kicsit bénavagy meg azért sem mert nagyon elrejtem. El is fogom mindig, úgysem fogom a képedbe mondani, de ha végülis rájössz, akkor nézhetsz rám jóbarátként, mert valahol mélyen igenis az vagyok. Szószerint egy jóbarát:)

Aztánmeg ha nem fejted meg magadravess, tulajdonképpen egyik post sem megfejthetetlen, és ahogy szép sorjában mondjuk rájönnél mindenre, akkor úgy kábé tudni fogod hogy milyen vagyok és milyen az életem. Persze ha érdekel. Ha nem akkor olvass csak, írd meg nekem hogy jóvagyok és menj. Ha viszont igen akkoris. De azért lehet néha érezni hogy nem érdekel. Amúgy nem is baj, nem kell hogy mindig érdekeljen minden amit csinálok.:D Azt, hogy milyen jóvagyok úgyis eleresztem a fülem mellett.

Jövök majd most én, aztán remélhetőleg te. És nem adod majd fel, csakmert megijedsz az egésztől és elmenekülsz. Az nem lenne szerencsés, egyikünkre nézve se. És hiddel hogy neked rosszabb lesz ha elfutsz. És különben is, ezt most nem lehet elveszíteni, csak meg kell próbálnod. Hidd el nekem, nem hazudnék. Szóval legközelebb találkozunk, majd talán más lesz minden. De talán nem, és szépen marad minden ahogy volt. Nem tőlem függ.

Havat akarok, sok havat, és beleborítalak, ha akarod ha nem és kérek majd egy nagy hideg hógolyót is, csaktőled. De olyan jó lenne már látni meg hallani a hangod és annyira sajnálom hogy nem jövök énis a "legszéléről", mint te:)

Egyreinkább vagyok ott, ahol lenni akarok, ésez tökjó. Kezdem élvezni a dolgokat és érzem is ha valami jó marad. Nem csak én vagyok az egyedüli azt tudom és végülis el fog múlni ezis, de ezzel számolni kell és  ha mondjuk kitörne egy forradalom akkor az ugyanolyan jól esne mintha minden rendbejönne ami csak rendbejöhet. És innentől mondják azt asszem, hogy az élet szép. De attól még nem mindenki van így, azt viszont remélem hogy én megrekedek itt és semmi olyan nem történik velem ami megváltoztathat.         Felkapcsoltam egy lámpát a sötétben és most világos minden. vakablak:)

Meglesz a 2. tiszám asszem karácsonykor, és húdejólesz.. csak legyen vastag az a textil mertha hideg lesz és könnyen koszolódik akkor kidobom az ablakon miután persze felgyújtottam. Olyan jók ezek a tiszák. Kényelmesek is meg praktikusak és valahogy lassan a tiszacipő egy ilyen szimbóluma lesz egy adott jellemű emberek csoportjának. Azmeg tökjó. Remélem olyan népszerű lesz mint a rockereknél a tisztafeketeruha. Csak az a baj vele hogy kicsit drága. De aki akarja, az meg tudja venni.

Tökjó a hajam.:D szeretem és nemfogom levágatni. Eddig annyira nem tűnt fel, de most áá... tegnap főleg. Szóval mindenkinek tudom ajánlani hogy növessze meg, szerintemmegéri.:D

Most lehet a karácsony miatt, de valahol repülök a csillagok meg az üstökösök között és olyan jó meg szép minden. Az almák finomak, a menük olcsók és a társaság is a legjobb ami csak lehet. (: Imádok velük lenni, és nem értem miért szólják meg őket néha az emberek. Semmi rosszat nemcsinálnak, legalábbis nem tudok róla. Velem meg mindketten nagyonjófejek.

Neked meg külön örülök. Kevés ember volt hozzám ilyen közel mintte, és remélem így marad minden, se több, se kevesebb. Így a legjobb és azóta lett minden ilyen jó mióta valahogy jobban megismertelek, és köszönök neked mindent és egyszerűen imádok veled beszélni és senkit nem tudok elképzelni aki miatt ott tudnálak hagyni. Senkit, még "képzeletbeli barátot" se, aki jobb lenne nekem mint te most.:)

szünet.

A divat mondja meg hogy kivagy. És ez elég gáz, akárhogy is nézzük. Úgyse látod szerintem, meg nem is érdekel, de csak azért nem fogok veled újra beszélni hogy megmondhassam hogy kurvanagyot csalódtam és igazából beigazolódott amit hittem, hogy te tényleg egy divat ember vagy. Aki ennyire szereti a marhát, mint te régen, az nem megy el egy bárány miatt.

Szóval most ott tartok hogy tökjó minden, és szeretem az embereket és igaz hogy néha felbasznak, de megéri velük szenvedni, mert a végén minden jóra fordul és hepi end. Ha meg nem, akkor azokkal az emberekkel nem kell törődni. Azok csak féltékenyek és buták. Maradjanak csak meg maguknak:)

puszi.:]

Asszem elmegy ő is. Csak úgy tűnnek el mellőlem, és egyre csak fogynak. Ha csak vennék egy nagy levegőt és lebuknék, talán nem is jönnék fel többé. Ki tudja? Szerintem nemsokára kipróbálom. Szorítsatok. Az mindig jól jön.

Másrészt nem zavar ha elmennek. Ha nem akar semmit, ne is maradjon. Bámészkodni. Kinek kell az? Van elég gondja az embernek, nem kell még egy.

Gyere Buksi, most megtanítalak hányni.

és ez az ember lenne a haverja mellett a másik példaképem? nem tehetek róla, olyan szeretnék lenni mint ők. Pont olyanok.

Azóta emészt az egész, azóta vagyok ilyen mióta megtörtént. Nem tudok mit csinálni. Semmi értelme nincs az egésznek. Szenvedés nap mint nap, és nincs semmi ami feldobna. Ugyanaz kerepel minden nap.

Egy megafonba akarom beleordítani hogy abrakadabra, és akkor átváltoznék madárrá.

Lidocaint akarok, sokat. Nagyon sokat. Az elvileg mindenre jó, ha már fájdalomcsillapító.

Az élet szép,                                                                                    Csak te világ vagy beteg.

Az a baj drága, hogy mi kurvára nem értünk szót. Néha ugyanarra gondolok amire te, de te végülis homlokegyenest másfele mész.

Elmúlni elbújni mindenütt ott vannak
A házak tűzfalán már megalvadt a vér
Kietlen kertedben kislámpa pislákol
Kezemben szellő és a hajamban denevér.

Amúgymeg valahol ott vagyok én is azon a képen, de akárhogy is nézem nem látszok. Csak azt látom mindig aki voltam. És utálom, tiszta szívemből. Teljesen nem az vagyok. Ismerjetek meg, amíg meg nem ismertek nevessetek inkább magatokon.

Kerestem mindent, nézem a semmit
Találtam mindent, látom a semmit
Eldobtam mindent, érzem a semmit
Beláttam mindent, őrzöm a semmit

Van, hogy elgondolkozok azon, mit is csinálok éppen. És nem tudom. De tényleg, fogalmam sincs. Nem kívánok semmit. Az néha úgy homlokonvág, hogy fél éve nem volt igazából senkim. Az azért fájósdolog. És tudom hogy az ember nem megy azzal semmire, ha ezt ide leírja, de hátha egyszer valami fejetlen őrangyal ezt meglátja, és iderohan hogy segítsen a hetén. Mert néha kellene, még ha nem is úgy látszik. Aki meg látja, az szarik rá. Engem sem fog már sokáig érdekelni... saját magam. Ha fél éven belül nem változik az egész, járdának megyek, vagy autónak. Majd eldönti a szél, ami hátulról mindig is fújt.



puszi.

Á basszus, inkább ma se írok blogot.

vége.

csoki.

Helló karácsony!. Úgyvárom. Quimby, GL, minden...jóleszjóleszjólesz. Mindenki várja a karácsonyt. Te nem? : )

A mai nap egy foooos. haha. és tényleg. Jól csinálod, ha tényleg így akarod folytasd és így is lesz. Ha elindulsz, útra kelsz, célba érsz. Nem számít merre jársz, merre mész. Indulj csak el azonnal, menj el mással, de ne nézz rám, főleg ha én vagyok háttal. Érzem ahogy a szemed itt "kopog". De már nem jöhetsz be mindig. Útnak meg ne indíts, és ha mégis, utána ne csitíts. Mert nem leszek kedves. Jó dolgod van. Főleg most, körülrajonganak.

Mondd csak, így mit kezdjek azzal,
Hogy kócos vagy, mocskos vagy, éhes vagy?
Fésüllek, mosdatlak, jól lakhatsz.
Azt hitted, hogy csak úgy kisétálsz innen és
onnantól nagyjából az jön, hogy szószerint ingyen van minden?

Rajzolni fogok egy másik lapon, ahova a portrékat rajzolom le, ide meg majd az absztraktokat. Melyik igazabb, a portré vagy az absztrakt?.

psz!lehet igazad úgy is hogy oda se nézel hogyan adod át a szíved a száddal
ha nem bírod el szólj!
legyen igazad!
lehet igazad úgy hogy oda se nézel!
akik elpusztultak azok újrajönnek akik újrajöttek azok elpusztulnak
ugyan dehogy börtön ugyan dehogy játék aki nem vállalja be hogy szénné ég
az is ugyanúgy a nap alatt marad ahol a legjobb esetben sincsen helye semmi újnak
és ugyanúgy éghet
égetik!
addig amíg el nem ismeri hogy õ is csak égni jött ide ha engem kérdezel errõl
ebben még talán nekem se higgy a véleményedet a véredre bízd a véred
a véred rád vall a véred
a véred rád vall rád és soha nem ellened
a véred a véred rád vall egyedül rád
rád de te soha nem engeded

Este még lehet írok, edzés után, msnközben.

pusz.

Őmőmőm ma voltam masszőrnél ám. - Voltál? - Voltam.

Pislogsz hogy mi van most hátakkor
Tekerjünk nézzük meg belülről
Csináljunk bélést a bánatból
Vagy inkább vegyük át még egyszer előröl

És örülökneked. Annak, hogy ilyen vagy és remélem ilyen is maradsz és jó lesz minden hidd el nekem.

Csak magadban bízz meg bennem és szeress mindenkit de főleg magad, legyél kedves másokkal és ők is azok lesznek veled, ez biztos. Viszont arra vigyázz hogy legyél néha kegyetlen és bunkó, hogy senki ne akarjon többet mint amennyit te akarsz tőle. Ez az igazi boldogság és élet kulcsa.

Kell valaki akire lehet gondolni, vagy kell valaki aki sokszor gondol rám. Van egyáltalán ilyen ember? Nemtudom én annyitgondolok pár emberre... nem sokra, 3-4 emberre, de rájuk ténylegsokat. Vedd már észre magad, nem igaz hogy nem látod amit én látok. Egyfelé nézünk, de neked csukva van a szemed.

Hét pisztoly hét golyó hét halál
A lélek a húsban már alva jár
Látom, hogy odabenn áll a bál
De milyen jól áll neked ez is jól áll

Amúgymeg majd rájössz. Ha mást nem akkor én mondom el. De akkor szerintem már tudni fogod, ha nem is mondod ki, akkor is. Megint jönni fog egy hullám és most (kivételesen) én leszek a szörfös, és arra fogok menni amerre akarok. A hullám meg egyedül te vagy, az is lehet, hogy átlépsz majd a hullámon és sodródsz tovább.

Indul az agy a szív és a tüdő,
Jó veled mikor csúszik az idő.
Remeg a hús a csontban a velő,
Észrevétlenül szalad az idő.

Visszajöhetnél már, kéne tanulnom is, holnap két TZ. Nagyonrámférne egy ismétlés, 3asra tudom, de jobban nemnagyon. Úristen mi megy itt TSen. Nagyondurva a sráác. ('-Úriszteen! Lődd máj leee! hehheh. 5 fpsel nem lehet menni. BASSZAMEG mondom hogy ne én menjek elől shotival!! Hééé de ilyenkor kempelj már, kempeelj..:)') LOL szeretemhallgatni:D

Megyünk de mégsem közeledünk
Tombol a türelem
Odakinn kutyák csaholnak
De minket elrejt a szerelem.

A szótlan vágyak hegedűjét
pengetve terelem
Az álmos embert oda ahol
Semmi sem idegen.

puszi.

Здпавствуй.

(zdrávsztvuj.:D)

Értem a lényeget de nem látom át, mert nem tudom mit hiszel hogy hiszek mert azthiszed én nem azt hiszem amit hiszek és egyszerűen nem érted én mire gondolok mikor rád gondolok és nem arra amire te amikor rám. Ez ilyen egyszerű.

Érdekelsz és érdekellek, mindig is érdekeltél. Ahogy élsz ahogy beszélsz ahogy nézel és ahogy érzel. Minden a helyén van, már csak egy nagyon bonyolult de könnyen megválaszolható kérdésre várok, amit magamnak is fel kell tennem, amellett hogy neked is felteszem. Nagy döntés lesz, de meg fogom hozni. És ahogy válaszolsz, megértem a megérthetetlent, átlátom az átláthatatlant, a fényt a sötétben. Még akkor is ha valami nagy, cinikus szőrös szörny kapcsolja is fel a lámpát, nem az akitől a megoldást várnám. Ez lehet én vagyok?.

Nem számít hogy mit hiszel rólam, azaz nagyonis számít, de nem érdekel. Változni nem fogok, ilyen maradok temérdek hellyel. A fejem helyén, sok-sok hellyel. Meg a szívem helyén is. Sokhellyel. Magamat látom benned valahol mélyen, és remélem egyszer erre majd magadtól jössz rá, és nem fogod tőlem megkérdezni, mert erre a legkellemetlenebb válaszolni. Olyan szomorú hogy mikor közelebb jönnél hozzám mindig észbekapsz hogy neked ez valahogy nem jó... csak tudnám miért. Ez a nagyon könnyen megválaszolható kérdés. Fel lehet úgy tenni, hogy igen/nem-el lehet rá válaszolni.

Azért, egy mosolyba bújva még most is az arcodra fagynék. (hk.)

És bármibe kerül, vagy akármi fáj, tudod, hogy élni lehet is, nem csak muszáj.

["Dugjmeg" haha.:D]

Angollevelet kellene, de blogot írok, mindegy. Úgyis meg tudom írni 15perc alatt... Olyanjólesz a december... annyiravárom. Ma elseje van, még:

• 5nap mikulásig
• 23nap karácsonyig
• 25 nap Quimby-ig:]
• 26nap LANig, amire lehet nemmehetek, de még megkell kérdezni.

Szilvesztert meg nem várom. Nem értem minek kell ellmenni a tökömbe az országszélére, mikor nem is akarok és nem is fogom magam jól érezni. Én a barátaimmal akarok lenni és együtt bulizni meg mindent csinálni... Nem pedig egy olyan családdal akinek akárhogyis nézzük komoly 75%át nem igazán bírom. Sőt.

És 3 nap szenvedés, míg a többiek együttvannak. Utálom az egész felhajtást. Egyáltalán, minek menni akárhova is? Én nem akarok menni, apa nem akar menni. Innentől nincs miről beszélni. Csak az erőlködés, hogy húdejólesz... hát nem lesz az. Az egész csak arra jó, hogy elmondhassam hogy már harmadszor vagyok ott.

Amúgy jólvagyok. Jólvagy? Jólvagyok. Akkorjó. |||||. ennyitakarok csak.

A Démonmester egy jó könyv. Megfogott. Antigonét meg ki kéne kölcsönözni, vagy meg kéne venni. Csak lusta vagyok. Meg éhes.

Édes otthon. Szeretek ittlenni. Ma mondjuk már át kéne rendezni végre a szombám... csak egyedül nehéz... Egy franciágyat nembírok el.. Meg amúgy érzem a végtelen rendet a szombámban, csak ezt senki nem látja át, sok kicsit a "csakéntudommiholvan" érzés.

Ma se fogok edzésre menni. Jó lesz már ha meglesz a nyelvvizsga. Ez felér egy sérüléssel... nem tudok menni miatta edzésre...:/ Még mindig gitározni meg egyáltalán zúzni akarok. De se gitárom, se tanárom, se bandám, se közönségem. Meg nagyonkomoly zenei ötleteim sincsenek... csak maga az érzés, hogy valaki téged hallgat... az fasza.

El akarok szökni pár napra. Bárhova, csak el innen. Megyekveled ha jössz velem, és maradok ott, ha te is akarod.

Álmodtam hogy elaludtam. Elkéstem, 4 teljes órán nem voltam bent és 5.re bementem, de legalább bementem. Nem tudtam hol vagyok, de jó volt... Mindenhol voltam, azthiszem. Elképesztő, hogy mik vannak. Akkor és ott jó volt, nem a legjobb mert messze a legjobb, de amúgymeg mindenütt jó. Csak azt látom amit akartok hogy lássak...

puszi.

Minden amit hittem az szerteszéjjel szállt és igen, sok megint a kérdés és mégkevesebb a válasz. Nemtudom miért kell újrapróbálni mindig mindent mikor úgysem sikerül. Törekszik az ember de inkább magát töri mint az utat a cél felé. Már átlát rajtam mindenki, mindig is átláttatok. De még mindig másképp gondolkodok mint az emberek... olyan felületes mindenki. Mindenkinek csak az számít hogy mit gondolnak róla mások... a sajátját nem látja senki még a tükörben sem, mert még ott is csak az álcát látja. Minden ruhád, minden arcod, minden színed és minden fényed hamis. Minden hamis. Minden hamis.

Miattad teszem hidd el nekem, ha lenne más út hogy segítsek magamon, hát elindulnék rajta. Aztán szépen lassan visszafordulnék. De most egyet se félj, különösen tőlünk ne. Lásd be azt, hogy muszáj vagy és itt kell lenned, mellettem, mellettünk. Csak félni fogsz a túloldalon, mások mint te, lehet izgalmasak, de mások. Hidd el nekem, megjártam.

"Az igazságot bárhol legyél a sarokban keresd.Ő már onnan figyel téged és ha eljön a te időd,
Feláll, kezet nyújt, köszön majd, és rájössz akkor arra, hogy bármire rájönni valójában semmi." Hátja. Erre sok mindent nem lehet mondani... Úgy van, ahogy megingathatatlan igazság. Jó lenne ha néha körülnéznének az emberek. Itt voltam mindig. Itt is leszek. Még. Egy darabig. Ez a biztos, meg a halál. Vagyis a mondás szerint... szerintem még az sem biztos. Deez már más.

Kettőt akarok választani, de egyet se lehet... Olyan ez mint a szerencsejáték, mindent akarsz de te csak fizetsz. Fizetsz mert szeretnél, szeretni szeretnél. De azt csak a szerencséseknek lehet. De ha te már most szeretsz, fizetés nélkül, azt hiszem beteg vagy. Vagy csak van valami ismerősöd a cégnél. De nemtudom. Engem még sose hozott össze egy barátnő sem a barátnőjével. Megesik biztosan, de szerencse kell, meg nagyoncukinak kell lenni hozzá.

Elindultam megkeresni önmagam. Hosszú út, eredmény nélkül, de azért elindultam. Eddig semmi sem történt, csak a nyakamig fekete vagyok. Jobb lesz. Aki "friss olvasó", úgysem tudja miről van szó. Na mindegy, engem nem érdekel. Ordít a lelkem hogy ne kiabálj, mert csak az kiabál aki fél...

Minden jelent valamit.Hányszor mondjam?...

Azt az egyet akitől egyáltalán remélhette, hogy megtudhatja a válaszát a kérdésére amit mindenki másképp ugyan de mégis csak folyton keres nincsen két egyforma ahogyan te sem lehetsz kettõ a kérdés is egyszerû mint õ maga nem?

Hátja. Át kell gondolni, mert érdekes és ha megérted onnantól értelmes. folytköv hnap, vizsga után.

Szeretni kell, anélkül meghalok.     (ez nem így van, de az eredetiverzió unalmas.)

Szóval... megint elkezdek írni asszem. Sok idézettel de asszem párat át fogok írni hogy még igazabb legyen. Töltök egy kis mirindát. És a jellegzetes: "ahh" a végén^^

Neked igazat adni ködben - hogy megy? Igazat adni jöttem - igazat adni (ködben). Ja mert nehéz. Most tényleg elhiggyek mindent vagy aa... pár posttal előrébb van egy... mittudomén... szóval pár mondat a fájdalomról és úgy érzem hogy az a legjobb saját gondolatom egy érzésről amit eddig valaha leírtam vagy mondtam. És ez jó, az a rész az egész blogomban a kedvenc részem. De úgyse nézik sokan. Szinte senki. Tudom. Mert nézem a statisztikát. És elkeserítő. Nem éri meg blogolni, azt jegyezzétek meg, mert fontos. Fontos az is, hogy mosolyogjon az ember. Mindig. Mert mosolyogni azt kell, ha jól esik, ha nem. Persze hogy nem esik jól, persze hogy nem esik jól. Tudja ezt mindenki

De valamit tenni kell, valamiben hinni kell. És ha már úgy érzed tényleg senki nincs melletted, marad a könyv meg a zene, talán a blog. A könyveket nem tudom miért nem szereti senki. Mutassatok egy jó könyvet és elolvasom, ez ennyire egyszerű. Sok begyepesedett tizenévesnek meg az a divat, ha nem olvas. Nem olvas bazdmeg. Azt hogy?!.

Ne mondja már nekem valaki, hogy nem jó feküdni egy ágyon és valami elképesztően kényelmetlen pózban tartani pár lapot amin végülis a "te" saját jövőd van. Mert, ha tényleg jó az a könyv, és tetszik is: beleéled magad. Én is beleélem magam, és nem csak az olvasásba sajnos. Hiányzol nagyon és látniakarlak úgy és olyan közelről ahogy régen. És melletted akarok ülni a dögmelegben a buszon és fogni a kezed... Vagy a moziban vagy a kis padon ahova mindenkivel elmentem eddig... de csak veled volt igazán jó ott... Mindenkivel azért mentem utána mert veled jó volt, előtte meg azért, mert oda vittek...

Tudom hogy csak akkor nem jutok pokolra, ha magamtól odamegyek. Szóval majd ha választani kell tudom merre menjek. De most választani kell, csak épp nem menny és pokol között. Pedig az milyen könnyű lenne.

Azért azt komolyan nem gondoltam hogy színházban fogom először élőben látni. Na mindegy... érdekes lány, de nem olyan szép mint a képeken. Azokon sokkalsokkal szebb.

DMC raidet akarok (mozi, gondolom 10ből 9 ember nem értette:D) és mekit meg sok mindent. Valaki legyen már más mint a többiek... Jó dolog h vannak az embernek haverjai de most kéne igazán egy barát... és nem fiú... sajnálom, diszkrimináció meg mittudomén, a Rebiből indulok ki, ő a "legnekemvalóbb" ember akit ismerek, csak annyira távol lakik...

Oroszt kéne írnom.

de nem fogok. mert most valamit ide kell írnom... megint antiszoc. leszek és egy rohadt geci akit nem bír senki. hiányzik minden ami volt régen. még az is hiányzik ami 1 órája volt. hiányzik minden. hopp egy Gellért. írok is neki..

kéne. kéne valaki akivel lehet beszélgetni. nem akarok pszichológushoz menni... azt hinnék beteg vagyok... meg az azt jelentené hogy nincsenek barátaim. de nem vagyok beteg... csak fáj.

az hogy én most ide írok az nem jelenti azt hogy utállak vagy nem merek a szemedbe nézni mert ez nincs így még ha azt is hiszed. te csak hiszed. reméled hogy elveszítesz, el is fogsz majd de még nem remélheted mert túl fiatal vagyok és még nem halhatok meg. nem fogok színtiszta életet élni, de élni fogok és egyszer majd boldog leszek és virágokat fogok szagolgatni álmodozás helyett... a parfümök is finomak de egy becsapás az egész. nem leszel attól jobb ember hogy valakinek olyan parfümje van mint neked és hogy én azt mennyire szerettem... nem tudom hogy én most akkor szeretlek-e. mert van másvalaki aki úgy öl meg hogy rám se néz. egy szempillantás alatt teljesen el tudna engem törölni. belül legalábbis. tudom, mert már megcsinálta. itt ülök a 35-ben és a 8.ról nézem a madarakat. madár akarok lenni. valami olyan madár aki büszke és repül... elrepülnék pestre és beülnék egy híd tetejére... ha rossz kedvem lenne csak leszarnék egy gyalogost..

nem hiszem hogy élek de ha néha mégis akkor is csak úgy hogy tervezek. tervezek hogy éljek. tervezem HOGY éljek. aztán mikor a terveket megvalósítani kéne véletlenül ráejtek egy gyufát. aztán éghet ahogy csak tud... égjen csak. majd tervezek másikat. mást úgysem tudok csinálni magammal. tervezek vagy nézek... és én inkább az első vagyok. választ keresek egy olyan kérdésre amire csak én tudom a választ. mostantól nincs hozzám közöd. meglátod jobb lesz azonnal.

nemsokára elmúlik a nyár.

Hogy ti elfuttok. ez a shrekben volt. nem fogok minden mondatot naggyal kezdeni mert megfagytak az ujjam és nem nyomok shiftet mert minek.

ez egy töltelék post lesz h pótoljam a kihagyást, megintcsak az életem lesz benne valahogy a hiperkarmán keresztül. mert az maga az élet, bemásolok pár sort és talán ti is rájöttök...

Mással beszél de a szeme az itt kopog a halántékomon
Mindig bejöhet
Szeretem...
Mert te is szereted

Rám ne számítsatok én eleget ráztam az öklöm
Eleget hallgattam olyat aki tudta hogy miről beszél
Csak azt nem hogy kinek én a legszélérol jöttem
Tudtam hogy itt leszel valahol és tessék itt vagy
De nem megy
Mit csináljak ha nem megy
Mikor itt ülsz velem szemben...

És ha olyasmit szeretnél nekem mondani amit én még nem tudok
akkor azt mondd meg, hogy miért mindig
a szimpatikusabb állatok a vesztesek
olyanok akár a gyalogkakukkban a prérifarkas
aki lukat üt a kanyonba, mégis mindig újra próbálja
jobb lesz minden, nekem elhiheted.
leesik az állad, kinyílik a szemed, és észreveszed,
a fejed felett a kérdõjeled.

minden benne van:

a vakerom szar de a haverod vagyok és a haverok a végén mindig gyõznek
a nõk is szeretik az olyan férfit aki lépten-nyomon bántja õket és megalázza
beléülteti hogy a férfi az elsõ a nõ a második a mûsor végül az agyába épül
és elhiszi hogy az egyetlen út ha kiszolgálja az összes nyúvadt senkit aki az útjába kerül
és a gondjai elõl hiába menekül a piába vagy bármi másba ami szédít
a dolgain ez már túl sokat úgysem szépít mégis kell neki valami ami szépen lassan
mindent de mindent de mindent
leépít
a vakerom szar de a haverod vagyok és a haverok elõtt én mindig nevetek
a filmeken amiken otthon sírok a haverod maradok ameddig bírok
ez a törvény íratlan de a legszigorúbb amit ismerek
tudod a heroinnál meg a fegyvernél is durvább amikor megerõszakolod
a lelkedet ahogy én teszem és miattad teszem hidd el nekem
én nem tetoválnék magamra semmit ha nem érezném úgy hogy így még inkább
a haverod lehetek a vakerom szar ezen nem segíthetek
mégis látok valamit amit te nem
látok valamit amit te nem hogy
szépen lassan mindenünk leépül
nemsokára elmúlik a nyár
minket egytõl-egyig felzabál az élet
ezután mi vár?
ezután a saját fegyvered végez veled aki látott téged tudja milyen vagy
a véredben van az élet mégis fejjel lefele a sárban végzed
meghalsz naponta kétszer látod magadat a mûtõasztalon
bolonddá tett a kényszer tudom milyen a választ is tudom
a végén mindig minden kiderül a haverom vagy nem vagy egyedül
a napba nézek és fázik a szemem
látom amit te nem.

szoszi. ez az élet. és igaza van...

Na hát megint rövd post mert egyáltalán semmi erőm nincs hozzá, csak kedvem... Az az igazság hogy nincs meg a motiváció hogy írjam ezt az egészet, és ötletem sincs már annyi mint az elején... Nagyot villant aztán már csak pislákol az a fény ami ott belül hajt, és kéne egy elem.

Egyre több ilyen közösségi szarra regisztrálok, értelmetlenül, mert senki nem jön utánam magától... És kezdem unni a világot. Valahogy én olyan vagyok, hogy mindig kell valaki, mert iszonyú nagy igényem van a társaságra. Igazából tökmindegy kivel vagyok, csak legyen ott valaki. Utálok magányos lenni, és ha nincs velem senki akkor magamba fordulok és utálom magam, meg elkezdek gondolkozni minden szaron és azzal felidegesítem magam, és gondolom teljesen más vagyok olyankor. Igazából ezt senki nem tudja megmondani, mert ugye nincs ott velem senki. Jó ez kicsit bonyolultra sikerült, de én értem és ez a lényeg.

Különben meg ha én értem akkor bárki érti. Nem érzem magam különlegesnek. Régebben még kitűntem a tömegből, és sok mindenben jobb voltam mint mások, de mostanra már csak az erős átlagba tartozom. Tulajdonképpen nincs semmi, amiben kimagaslót nyújtanék, vagy híres lennék, vagy ügyes, tehetséges stb. Csak normális vagyok. Vagy még az se... és ez így unalmas. Hiába tudok logikusan gondolkodni, az szart se ér most, mikor szóról szóra kell bemagolnom nagyjából mindent. Mert most épp nem tudok semmi olyat mondani amit megérteni kell. Csak tanulni tanulni tanulni. Kívülről. Szabad időm pedig nincs. Olyanszinten nincs, hogy oké vannak a hétvégék, de pl. ma van kb 2 órám amin nincs konkrét programom. És most (22:07) nagyonálmos vagyok, pedig sokkal később szoktam lefeküdni, ráadásul első óránk sem volt, bár felkeltettek szóval nem sokat számít...

Gitározni akarok, tanárnál, aki megtanít és otthon fogok quimby és kispál meg kooks számokat tanulni, és annyira boldog leszek ha megtanulok egyet hogy az hihetetlen... Aztánmeg mostantól az edzés úgylesz hogy ha nyelv van akkor nem megyek be... végre lesz szabadidőm, és heti 1-2-3 edzés így is befér, szóval annyira eltunyulni se fogok.

 Még egy ilyet bekúrok ide:

Ennyivolt a móka mára pontpontpont.

napuszi.

Tominak nem sikerült belinkelnie videót, de nekem menni fog, és beteszem például a Kispál és a Borz - Kicsi csillag cé pont (c.) számot.

Na, lássuk...

megy majd ez..

ollé.

Na, tessék, lehet nézni meg ámuldozni hogy mennyire jó, meg nyálatcsorgatni, meg énis ilyen hangot akarok/ én is így akarok gitározni meg ilyenek.

Na jó, nincs más amit írjak, puszi.

Megint írok.. kis szünet után... *előre meghajol*

Találtam fás-horoszkópot, és (én nem hiszek az ilyenekben) teljesen igaz!:D De olyanszinten hogy az hihetetlen.:D Be is másolom..

Erdei Fenyő (február 19-29., augusztus 24- szeptember 2.)

Olyan, mintha két személyiség lakozna egy emberben. Egyfelől igen egyszerű lélek, aki bármivel beéri, nincsenek nagy igényei. Másfelől viszont hajszolja az élvezeteket, luxus és kényelem után vágyakozik. Egész életén át ugyanaz a hivatása, ami mellett ő egyszer elkötelezte magát, azt végigviszi. Nagyon jó a szervezőkészsége, bátran hajt végre olyan dolgokat, amelyekhez másnak nem lenne bátorsága. Sosem elfogult, bármilyen helyzetben kitűnően feltalálja magát.
Az alaptermészete zárkózott, visszahúzódó, nehezen enged fel mások előtt, sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy kitárja a lelkét, és hangosan kimondja a gondolatait. Sajnos sokszor kerget hiú ábrándokat, emiatt lépteit gyakran kíséri csalódás. Áldott jó barát és csodálatos társ. Akit megszeret, azzal törődő, figyelmes, kedves, de mivel túlzottan kritikus és mániákusan ügyel a rendre, kevés ember tart ki mellette sokáig.
Jól tud összpontosítani, elméjét és csodálatos vonzerejét is beveti, ha arra van szükség. A harmóniát keresi, kifejezetten bosszantja a káosz és az ostobaság.
A szerelemben nagyon hamar lángra lobban, a szenvedélye azonban legtöbbször szalmalángnak bizonyul. Aki mellett megállapodik, ahhoz hűséges - legalábbis gondolatban, néha-néha utat enged a kalandozásainak. Ha a párja nem mutat ki féltékenységet, hamar visszatér hozzá. A kapcsolatok elején szereti, ha őt irányítják, de mihelyt nyeregben érzi magát, azonnal átveszi a hatalmat.

Szóval tisztára meglepődtem. Az hogy zavar a káosz az nem igaz, elég körülnézni itt mellettem...:D

Koncertre akarok menni. őő. mondom mire:D

Kispál, Quimby, Kooks, PASO, (valamilyen útonmódon)Hiperkarma, Péterfy Bori, Muse vagy Zagar. És unatkozom, mert nincs most semmi... és szerintem egész télen nem lesz itt semmi... csak ne legyen igazam könyörgöm mert megőrülök. Én nem fogok Kontikibe járni bulizni, az száz...:D Házibuli dolog pedig a legutóbbi történések miatt tulajdonképpen elképzelhetetlen:D

Na szóval unatkozom, a suli az megy, sokat kellene tanulni (vagy sokat KELL, mert én ugye tanulok:D) Aztán jófejek az osztálytársak

JAIGEN!

Kőrösi Tamás blogja  osztálytársam, és ő is kitette az én blogomat, én is az övét:] Wall of text, pay attention:D

szóval. jófejek az osztálytársak és örülök hogy ide kerültem végülis:) Mondjuk így utólag széchenyibe is  mehettem volna.. de már nemszámít.

Lackó dolgon nagyjából túlvagyok.. persze néha még gondolok rá és akkor előjön meg ilyenek, de azért már nem egész nap:)

Ezt még a végére. Mostani kedvenc számom és tökbeteg...:D

Bemegyek a városba, hogy téged lássalak
nem bírom az arcod, lehet, hogy bántalak
valamikor tudom a véremet szívtad
és én nem bírtam az agyadat, picit szántalak

Sok rossz emlék nyomja a vállamat
Benéztem egy klubba és mással láttalak
Bemegyek a városba, hogy téged lássalak
De nem bírom az arcodat, lehet, hogy bántalak

(PASO - Bemegyek a városba)

*meghajol a végén is*

Holnap suli és még megkell tanulnom pár dolgot, de amúgy már kész vagyok és várom a Bálintot. Mert jön. Vagyis kéne... és már rég felhívtam volna telefonon csak nem tudom a számát :D degáz. Na mind1, remélem hív vagy feljön msnre... ha meg nem akkor gondolom nincs kedve jönni, vagy nem tudom. "zsanettvagyok. bejelentkezett" Majd írok is neki..

Egész nap kispált hallgatok. Nem is tudtam hogy ez ilyen jó... de végülis ez volt quimbyvel meg kooks-szal is:D Itt alszom én, a kopott szócső... Egész éjjel kamionok dübörögnek... Tolatnak és, pöfögnek is, és a motorháztetőn meztelen, nők nagy lángokon ülnek..." <3

Amúgy azért írok blogot merta Rebiis ír, és hát... amúgy is kéne:D

Ma nem lesznek ilyen nagy érzésfejtegetések... de csak mert nem jut eszembe semmi:D Amúgy szívesen írogatok ilyeneket, csakhát most tényleg teljesen "üres" vagyok:D

Tegnap volt south park, néztem is, ráadásul 3 részt..:D na majd Bencével ordibálhatjuk hogy:

(leírtam, mivel nem tudok németül ezért "fonetikusan":D)

-Gesz isz sztráj für ráhen!

-Vigmü szendin júden áusztráfen!

Azt, hogy mit jelent, nem tudom, de talán valami halál a zsidókra szöveg lehet, de nem baj hogy nem tudom mert úgyse az utcán fogjuk kiabálni, csak msnen meg ha csak ketten vagyunk, egymás között:D

Még mindig érdekel az Állattemető/Kedvencek temetője befejezése, mert még mindig nem olvastam el/néztem meg, viszont nagyonis érdekel.:D De állítólag nagyon véres, de hát ez van. Még fél óra háromig és még mindig nincs sehol a Bálint. Tényleg hívhatna... Azt mondta hoz filmet, nekem meg itt a Meet the spartans, meg töltök le south parkot. Hopp. Bekapcsolom a letöltést:D

na. ennyi, majd még lehet írok ha este nagyon unatkozok.. dehát nem hiszem hogy fogok..:D

Csókszi:]

Szóval túl vagyunk a temetésen... és nagyon szörnyű volt... nem nagyon akarok róla írni, szomorú volt és kész. Akik ott voltak úgyis tudják, akik nem azokat meg nem hiszem hogy érdekelné...

Olyan sok barátja volt... és annyira sokan eljöttek... nagyon jó volt, de mégis rossz... És meg se nézhettük... Én úgy megnéztem volna... de már mindegy, feljönni többé nem fog... És mikor néztük a koporsóját annyi minden eszembe jutott... Mikor spongyabobot néztünk és azt beszéltük mekkora hülyeség az egész... Mikor még aznap elmentünk hógolyózni, bedobtunk jópárat a csajohoz az Ati kocsijába, és utána versenyeztünk velük hogy ki ér előbb haza, és futottunk át valami szántóföldön hogy lehagyjunk egy kocsit... és végülis nyertünk.

Vagy mikor elmentünk bringázni, és letört az első sárvédőm, meg egy csomó minden, és azt beszéltük hogy tökéletes a bringám az ugratáshoz... És megmutatta hogy is kell csinálni. Elesett. A lábát pedig feltépte egy nagy beton virágcserép... Telefon a Lacinak hogy jöjjön mert baj van.. Ő meg jött, közben a Lackó csak fel-alá járkált és azt mondta hogy teszteli hogy mindene működik-e... És végülis össze kellett varrni a lábát.

Még nagyon régen átmentem hozzájuk... És flúgos futamoztunk a gépén... azt mondta egyszer majd kölcsönadja... A repülőjét is majd kölcsönadja, azt mondta... Hát, mostmár nem...

De másztunk együtt pincetetőre meg még sokmindenhova... Annyira sajnálom hogy nem voltunk együtt többet... Utoljára efotton láttam pár mp-re... Jaj istenem annyira szar most ez...

Amúgy ez a fájdalom dolog nagyon érdekes.

Először olyan, mintha egy kormos hurkapálcikával megszúrnám magam... És ott maradna a korom, és mondjuk fájna... És ha megpróbálnám letörölni, az egyre elkenődne, egyre jobban érezném hogy fáj, és még törölném törölném törölném... És ellepné a testem... És csak utána múlna el... Annyira érdekes, hogy mikor elkezdesz törődni a fájdalommal, egyre jobban érzed, és van hogy csak azt érzed hogy fáj az a valami, és semmi mást. Se örömet, semmit.

Szóval ez szerintem szar. De sok minden szar...

A lényeg az, hogy eddig még nem bántott annyira ez az egész, de most nagyon... most úgy fáj, mint még soha.

Holnap temetés, 10órakor a temetőben. És kurvára fogok bőgni. Ha nem ott akkor utána.

(puszi anya, örülök hogy olvasod a blogom.^^)

Szóval nehéz nap lesz a holnapi... délutánra ki kell találnom valamit, mert nem fogok itthon ülni az száz.

"Szép hely a boldogság, úgy odavitorláznék..." naigen. Akarok valakit akinek őszintén mondhatom hogy szeretem, és ő komolyan azt mondaná hogy ő is. És akkor jó lenne... csak egyszerűen jó. Hátradőlhetnék, szarhatnék a világra, mert 'Rám most mosolyog a Napocska, és galamb szállt a karomra' és nem találok ki több ilyen rímelő sort. Szóval a lényeg az hogy boldog lennék. Most is az vagyok. Csak olyankor nem mikor ezeket írom. Mert akkor éppen nem beszélek egy barátommal se... és nálam az már a magány kezdete. Tiszta gáz, nem?

Ugrálni akarok az ágyamon... egy felhőre feküdni és rajzolni a kezemre, vagy a többi felhőre. És közben ennék ilyen csípős csipszet mint most. Tiszta háváj lenne, de ez csak álom. Tegnap nekiálltam este verset írni, és kitaláltam egy tök jó dolgot, csak elfelejtettem. Mert olyan hülye vagyok hogy nem írom le. De amit meg leírok azt alapból megjegyzem, nem kell a papír... tökérdekes. Az is érdekes hogy balkezes vagyok. Nagyon különlegesnek érzem magam ilyenkor, olyan mintha benne lennék abban a 2%-ban, aki végig tud játszani egy játékot, holnap megkeresem a linket esküszöm, de ma túl fáradt vagyok, már csukódik a szemem...

Nézem szegény nőt hogy bőg a tévében, és sajnálom. Itt van, elveszett mindenkije, asszem belelőtték a Dunába... tragikus. Az ilyen műsorokat nem szeretem. A Brainiac jó. Ott robbantanak, kísérleteznek mindennel, és érdekes. Ez csak rizsa, csak süket duma, 20éves emberek beszélnek a 2. világháborúról, mikor akkor még nem is éltek. Mit tudnának róla?!. (Amúgy a Múlt-kor -t nézem az M1-en:D) Ja, hálistennek csak a narrátor fiatal, amúgy mindegyik élt akkor, nem szóltam...*.*

Ezen annyit röhögtem:D

Én lehetnék a pasid.:D Ez most csak úgy jött:D

Rövid leszek.                             [ezt a részt akkor írtam ide mikor befejeztem. kurvára nem lesz rövid xD]

Most éppen a "nem tudok mit írni" fázisban vagyok, de meglesz a téma hamar szerintem...

Már csak 2 nap a temetésig.. durva lesz, már most tudom hogy sírnifogok nagyon... annyira szar lesz... Nem várom az az igazság...

Nem várom a holnapot se, a mát se... nem várok már se napra, se személyre, se gondolatra... Abból áll egy napom hogy sulibamegyek, tanulok, zenét hallgatok, és vásárolok... én szeretem a ruhákat... Nem a ruha teszi az embert, de azért fontos. És eszem a csípős csipszem a gép mellett, és iszom a multivitaminos cappyt. Már nem. Kiürült az üveg.

Úgy iszom mostanában a "kepit" mintha az életem függne tőle... pedig tulajdonképpen csak vitaminok vannak benne... na meg a kalória... kicsit kevesebbet kéne belőle bevinnem egy nap... de eddig nem fogyókúráztam (pedig lehetkéne, sőt..:D), most sem fogok. Szerintem a kilók nincsenek fordított arányban az emberi értékekkel. Ez amúgy nem csak szerintem van így.:D

Azt mondta ma az énektanárnő (nevet nem mondok, mert nem tudom.:D) hogy nagyon jó beszédhangom van. Na, azért hallok minden nap újdonságokat, de ez most tényleg fura... Jó, 4.-5. órára már általában kitisztul a hangom, de mikor én felkelek nekem "összeragad a szám"... nem tudok beszélni, nem tudom miért, na mindegy. Lényeg a lényeg azt mondta, ha az osztály érdekében kell fellépni, hívjanak engem, velem nem járnak rosszul... Mindenesetre nagyon jól esett.

Jól esik minden elismerés... én nem tudnék mártírkodni és szerénykedni ahogy páran csinálják... nem vagyok szerény. Ha csinálok valami jót, arra kurvabüszkevagyok. Ez jó tulajdonság vagy nem? Nem tudom. Ez talán olyan mint a maximalizmus, az is lehet jó is és rossz is. Sok mindent csak egy hajszál választ el a rossztól... Egy nagyon vékony hajszál. És ha az megerősödne, megvastagodna, könnyebb lenne eldönteni mi jó, és mi rossz.

Arra jöttem rá, hogy ezek a Kispál számok kurvajók. Igaz egy csomóban egyáltalán olyanok hogy rímek nincsenek, de nagyon jó... megérte letölteni. Ja amúgy a következő Quimby albumot megveszem. De ha Kooks jön előbb, azt is.

Holnap van oroszom. Gellérttel megyünk, igen jó lesz. [á.be.ve.ge.de.je.jo.zse.ze.i.]eddig kéne tudom az ábécét, de ezt lestem.

Aki tudja az Állattemet/Kedvencek temetője történetét, mondja már el lécci. Meguntam a könyvet, horrorfilmet egyedül alapból nem nézek (csak a fűrészt, meg a többit..?! na mindegy, értelmetlen lett a mondat.:D), és ja. Unom, de érdekel a vége.

Drágahugom nem olvassa el a könyvet amit vettem. Pedig drága volt ám, ráadásul a nyanya visszahívott beszélgetni... Az biztos hogy tökjól el tudnék vele lenni... Tisztára hasonlít rám (vagy fordítva?!.) csak ő nő és szemüveges... És tök sokat olvas.. én csak azt ami érdekel, de őt minden érdekli... elképesztő. Én is ilyen akarok lenni, leszarom a végzettségem. Lényegtelen hogy dr van e a nevem előtt, ha nem vagyok senki. Workaholic (munkamániás) meg úgyse leszek, főleg mert ilyen lusta vagyok..:]

Következő post holnap v holnapután... a temetést leírom, és ezzel talán túl is teszem magam az egészen.

na megyek mert még kéne krisnázni holnapra... rohadt matek. Akivel legközelebb találkozom (olyan aki ezt most elolvassa) annak mesélek HáCséről, aki a földrajztanár.

És minimum mosolyogni fog, max fetrengeni... de inkább csak mosolyogni (én az ilyeneket nem tudom előadni:D)

Miért pont neki kellett meghalnia? Egyre inkább bánt, ahogy múlik az idő.

Próbálok vidám lenni de ez nem olyan dolog amin csak úgy egyik napról a másikra túlteszi magát az ember... Gyötör a gondolat is hogy egyből belehalt az ütésbe... Milyen gyorsan mehettek azzal a kis Ladával?!

Nem fogom soha elfelejteni őt... azt a sok embert aki gyászolja... akár ismerte akár nem... csodálatra méltó társaság, minden egyes ember... Nem tudom lát-e most bárhonnan... nem hiszem hogy lenne mennyország, de ha mégis van, ő most biztosan onnan figyel, és fent írogatja a dalait amiket még itt lent elkezdett...

Fura dolog a gyász, a szomorúság. Ha valaki kiesik a sorból, attól még az élet megy tovább... legalábbis könnyű ezt mondani. Nem tudom mihez kezdenék ha a legjobb barátom meghalna... és ő végülis nem is rokonom, tehát az se mondható hogy azért gyászolom mert a családba tartozik... Szomorúnak lenni a legkétszínűbb állapot azt hiszem. Aki szomorú az nem nevet. Vagy lehet szomorúnak lenni úgy is, hogy közben nevetünk? Igen. Lehet. De sajnos ez fáj utána a legjobban. Szerelmet és boldogságot kéne csak ismernünk, a végtelen szeretetet. Vagy legalább pár embernek kéne szeretnie... Mert a szeretet tulajdonképpen egy vírus... és én próbálom elkapni, de véletlenül melléfogok mindig... És hiába voltam itt a lakásban az utóbbi két napban, nem élhetek úgy mint egy pap, elzárva mindentől... Egyetlen társam az msn, a legrosszabb találmányok egyike... az egész számítógép dolgot csak azért tartom jónak, mert lehet rajta verset írni... és írtam is egyet. Le lehet szólni nyugodtan, az első "hivatalos" versem, és attól függetlenül hogy egy nagyon kezdő vers (gondolom), ide bemásolom, végülis elfér...

Szia!.

Meghallgatsz? Légyszi...;)

Szóval Hotdogról jövök... ott kezdtem el blogot írogatni, aztán észrevettem milyenjó és blablabla.

Arra jöttem rá, hogy az, ha valaki megdicsér valamit amit te készítesz, legyen az bármi, sokkal többet ér mintha azt mondaná hogy "Milyen jó zenéket hallgatsz!". Tulajdonképpen ezért indítottam el ezt a blogot hogy tényleg csak ilyen kommenteket lássak... aztán ki tudja, lehet hogy senki nem ír, de legalább kikerülök pár 12 éves kislányt aki a "Járunk?" kérdést ismételgeti... És azt még hozzá kell tegyem, hogy a hotdogos profilomat és blogomat véleményem szerint senki nem olvasta el, csak megnézték a képem, hallották hogy The Kooks, meg Quimby szól és már jöttek is az üzenetek... Persze nincs azzal semmi gond hogy hasonlítunk valamiben, csak ne ez legyen már a mérvadó!

Valószínűleg lesz olyan nap mikor akár két postot is küldök majd, és biztosan lesz olyan amikor egyet sem, de azért törekszem... Már csak azért is, mert ezt az egész interneten/számítógépen írok-költök dolgot magamnak csinálom, legfőképp azért mert ezt szeretem csinálni... és szerintem sokkal értelmesebb mint egy zöldbőrű törpével szaladgálni és varázsolni akármelyik számítógépes játékban. Amúgy ez természetellenes hogy én nem játszok egész nap?!:D

Egyébként nyitott vagyok bármiféle ismerkedésre, csak könyörgöm ne azért mert én milyen helyes vagyok.. (amúgy ez egy óriási tévedés.:D)

Tomsics László (1992. márc. 10 - 2008. szept. 6.) Nyugodj békében...