Hete

Hogy ti elfuttok. ez a shrekben volt. nem fogok minden mondatot naggyal kezdeni mert megfagytak az ujjam és nem nyomok shiftet mert minek.

ez egy töltelék post lesz h pótoljam a kihagyást, megintcsak az életem lesz benne valahogy a hiperkarmán keresztül. mert az maga az élet, bemásolok pár sort és talán ti is rájöttök...

Mással beszél de a szeme az itt kopog a halántékomon
Mindig bejöhet
Szeretem...
Mert te is szereted

Rám ne számítsatok én eleget ráztam az öklöm
Eleget hallgattam olyat aki tudta hogy miről beszél
Csak azt nem hogy kinek én a legszélérol jöttem
Tudtam hogy itt leszel valahol és tessék itt vagy
De nem megy
Mit csináljak ha nem megy
Mikor itt ülsz velem szemben...

És ha olyasmit szeretnél nekem mondani amit én még nem tudok
akkor azt mondd meg, hogy miért mindig
a szimpatikusabb állatok a vesztesek
olyanok akár a gyalogkakukkban a prérifarkas
aki lukat üt a kanyonba, mégis mindig újra próbálja
jobb lesz minden, nekem elhiheted.
leesik az állad, kinyílik a szemed, és észreveszed,
a fejed felett a kérdõjeled.

minden benne van:

a vakerom szar de a haverod vagyok és a haverok a végén mindig gyõznek
a nõk is szeretik az olyan férfit aki lépten-nyomon bántja õket és megalázza
beléülteti hogy a férfi az elsõ a nõ a második a mûsor végül az agyába épül
és elhiszi hogy az egyetlen út ha kiszolgálja az összes nyúvadt senkit aki az útjába kerül
és a gondjai elõl hiába menekül a piába vagy bármi másba ami szédít
a dolgain ez már túl sokat úgysem szépít mégis kell neki valami ami szépen lassan
mindent de mindent de mindent
leépít
a vakerom szar de a haverod vagyok és a haverok elõtt én mindig nevetek
a filmeken amiken otthon sírok a haverod maradok ameddig bírok
ez a törvény íratlan de a legszigorúbb amit ismerek
tudod a heroinnál meg a fegyvernél is durvább amikor megerõszakolod
a lelkedet ahogy én teszem és miattad teszem hidd el nekem
én nem tetoválnék magamra semmit ha nem érezném úgy hogy így még inkább
a haverod lehetek a vakerom szar ezen nem segíthetek
mégis látok valamit amit te nem
látok valamit amit te nem hogy
szépen lassan mindenünk leépül
nemsokára elmúlik a nyár
minket egytõl-egyig felzabál az élet
ezután mi vár?
ezután a saját fegyvered végez veled aki látott téged tudja milyen vagy
a véredben van az élet mégis fejjel lefele a sárban végzed
meghalsz naponta kétszer látod magadat a mûtõasztalon
bolonddá tett a kényszer tudom milyen a választ is tudom
a végén mindig minden kiderül a haverom vagy nem vagy egyedül
a napba nézek és fázik a szemem
látom amit te nem.

szoszi. ez az élet. és igaza van...